Amíg anya leparkol az épület előtt, addig apával bementünk a nagy boltíves bejáraton, hogy megkereshessük a termet, ahol majd táncolnom kell.
Negyed órával később több balettruhát viselő lány között nyújtom le az izmaimat, míg a bent lévő lányok halkan sutyorognak, cseppet sem idegeskednek.
Hárman mennek le előttem, míg végül én jövök.Nyelek egy nagyot és lesimítom a ruhámon lévő nem létező szöszöket és besétálok a kis fehér terembe, ahol négy ember ül egy asztal mögött.Három férfi és egy nő, mind elegánsan felöltözve, de az arcuk szigorú.
Bemutatkozom, elmondom miért akarok itt tanulni, majd azt is hogy saját koreográfiával érkeztem.Mind intenek, hogy kezdhetem, ezért gyorsan a helyemre megyek és felveszem a kezdőállást, míg a zene felcsendül és betölti a kis teret.
Várom hogy eljöjjön a rész, amikor megmozdulok, addig is a termet figyelem.A szemem megakad egy alakon, aki a sötét sarokban húzza meg magát.A tartása hanyag és semmi elegáns nincs benne, sokkal inkább...lazább.
Felfigyelek a kezdődő részre és megemelem a lábam, hogy könnyebben fordulhassak.A lábam most is alig éri a talajt és beleveszek a zenébe.Az arcom elkomorul, és teljesen belemerülök a táncba.Már oda sem figyelek, csak ismétlem a mozdulatokat, amik már hónapok óta összeálltak a fejemben.
Órákig tartó hat perc után megállok és a zenének vége.Mind a négyen elmorogják a véleményüket, majd szólnak az egyik lánynak, hogy szólítsa a következőt.Felkapom a cuccom és az ajtót veszem célba.Az arcom semmit mondó, hisz nem mondtak semmi negatívat.
Anyák elhoztak este vacsorázni, hogy megünnepeljük a jelentkezésemet és a fél sikert, mert szerintük azok alapján, amit nekem mondtak nagy esélyem van bekerülni.Nagyobb, mint gondolták.
Még aznap este beszéltem Melodyval, az unokatesómmal, aki szintén nagyon örült, amikor eldöntöttem hova jelentkezem.Melody szintén táncol, csak ő modern balettet.
- Jaj, Chels - sóhajtozott. - Úgy örülök, hogy bekerültél.Vagyis, be fogsz kerülni.Nincs esély, hogy ne vegyenek fel - hamar javított és tovább dícsért.
Elmondta, hogy ő még nem tudja jövőre hova adja be a jelentkezését, de lehet, hogy itt is megpróbálja majd.
Három hét telt el azóta, hogy a Clohé kapuin beléptem és eltáncoltam, azt amit kitaláltam.Három hete várom, hogy mikor kapom meg a levelet, amiben a jövőm van.Igen, vagy nem.
Idegesen húzkodtam le a pulcsim ujjait, amikor reggel a postás csengetett, de nem volt köztük olyan szép és díszes levél, amit a Clohé küldhetett volna.
Bágyadtan vittem be a leveleket, hogy utána felvegyem a táskám és az utolsó napokban még suliba mehessek.Az út ma sokkal hosszabbak tűnt, mint máskor, mert az idegőrlő türelmetlenség nem hagy békén.
Csendben pakoltam be a szekrényembe, amíg a folyosón lévő diákok beszédét hallgattam.Sokan szomorkásan beszéltek, mert megtudták a felvételik eredményét és elkeseredetten konstatálják, hogy nem együtt mennek továbbtanulni.
Épp biológián ülök, amikor az igazgató lép az osztályba, aminek csak Kale örül, mert az igazgató a felelésébe fojtja a szót, így míg a tanár és az igazgató beszélnek, neki lesúgják a többiek a felelet végét.
Amikor mind a két felnő felém néz és az igazgató kezében észreveszem a borítékot a szívem kihagy néhány pillanatig.A nevemet hallván kisietek az asztalhoz és átveszem a borítékot.Tényleg olyan szép, mint képzeltem.
A helyemre visszaülve már meg is ragadtam a boríték fülét, hogy óvatosan feltépve előhúzhassam a levelet.Remegő kezemben olvasva a sorokat, szinte elbőgtem magam.A kezem a számra szorítva, folytak le a könnyeim, és hálát adtam magamnak, hogy pont ma nincs rajtam smink.
Mindenkinek köszönöm, aki elolvasta a prológust, szerintem minden író megérdemel egy apró visszajelzést (így szerintem én is) :)
Ha tetszett, vagy nem írjátok meg nekem, hogy mit javíthatnék még, mert persze mindig van mit.
Ja, igen és ha nagyon tetszett és kíváncsiak vagytok a folytatásra, hogy mi lesz Chelseyvel az akadémián, akkor iratkozzatok fel! :)
